Korfu egy gyönyörű sziget, és vannak akiknek egyszer is elég és vannak akik nem tudnak elszakadni tőle. Mivel én inkább ez utóbbiak közé tartozom, ezért abban a reményben, hogy lesz még számtalan alkalmam eljutni oda és egy olyan oldaláról is megismernem amelyet a legtöbb turista nem szokott keresni. És ha már megismertem akkor a tapasztalataim meg is osztom, hát ha van még olyan "elvetemült" mint én akinek hasznos lehet, vagy a bejegyzésem alapján kap kedvet, hogy kipróbáljon egy alternatív időtöltést egy olyan helyen, ahol azért a tengerpart az úr. 

A fentiekből következik, hogy ez nem egy naponta új bejegyzésekkel jelentkező blog lesz, illetve olyan általános dolgokról, mint az, hogy hogy s mint lehet a szigetre eljutni és hasonlók, nem fogok írni.

 Jómagam nem vagyok az a kifekszemegyhétreanapernyőalá típus, sőt lubickolni sem annyira szeretek, mert nekem 30 fok felett kezdődne a kibírható tengervíz, ezért mindig kell valamilyen alternatív program, amivel végül ki tudom tölteni az időt az én értékrendem szerint hasznosan. Mindenki mást és mást tart hasznosnak, jónak egy szabi alatt. Van aki szerint az a jó ha tartalmasan, mozgalmasan tölti el a pihenését, van aki szerint attól pihenés, hogy egy hétig csak napozik. Én vegyítem a kettőt, de inkább a mozgalmas verzió felé eltolva. Régebben már többször voltam Korfun és voltam már szervezetten és egyénileg bérelt autóval a szigeten széltében hosszában, azaz tudtam kb mire számítsak azt találtam ki, hogy gyalogosra veszem a figurát. Aki ismeri Korfut az tudja, hogy a keleti rész az a csendesebb sekélyebb, de kavicsos part, míg a nyugati rész az a nagyhullámos homokos part (kivétel a zártabb öblök). A mi szállásunk, a sziget déli keskenyebb részén, a keleti parton, Benitsesben volt, és adta magát, hogy légvonalban kb. 7-8 km széles sziget ezen részén akár gyalog is van esély átjutni egy kis strandolásra.

Ma már a telefonokon gyakorlatilag alap az internet és a GPS is, így nem nehéz térképen kinézni a szóba jöhető útvonalat, de nem árt az óvatosság, mert még a google maps is tud "érdekes" utakat. Amit még tudni kell, hogy azt tapasztaltam, hogy bár nagyobb részt hegyekből áll a sziget, de kis mérete miatt sok telek de még erdőrész is kerítéssel van védve, vagy annyira gondozatlan, hogy a szederindás, gazos, nádas! (igen még fenn a hegyekben is áthatolhatatlan náderdőket lehet találni) dzsumbujon nem lehet áthatolni, rövidíteni. Többnyire marad az úton való közlekedés, kivéve amikor jelölve van egy kis táblával (goats trail), hogy van egy ösvény de csak ennyi, sem az, hogy hova, sem semmi. Kéktúra jelzésekre ne számítsunk, a kitaposott részen kell menni, oszt jónapot. 

A térképen a piros pöttyök mutatják a tervezett utat. A feketék a ténylegesen bejárt részt.

A térképen számokkal jelöltem azokat a részeket amelyhez valamilyen leírás tartozik.Az 1 ponttól a szállástól indultam és egy este terepszemle keretében eljutottam a 7 pontig. Akkor a 3. ponttól induló rövidítést kihagytam (visszafordultam), illetve a 4. ponttól az 5. pontig a fekete pöttyös rövidítésen mentem fel Dafnata faluig (ott is volt ahogy kiértem az útra balra egy vendéglőszerűség, azaz innivalót lehetett venni) és onnan le az úton az 5. pontig és tovább. 

A 2. pontig hamar el lehet jutni. Ott választani lehet, hogy az általam nem nem jelölt szerpentines hosszabb úton megy tovább valaki (tábla szerint Stavros felé), vagy rövidít (erre nem mutatja semmi hova visz az út).

 Aki a hosszabb szerpentines utat választja az ilyen szép sziklák mellett halad el. A képen jól látszik miért nem lehet az utat elhagyva rövidíteni.

 Nagyon hamar mintegy 150-200 méter után el is értem a 3 ponthoz ahol egy táblácska jelzi, hogy ott biz valami van.

Ehhez a kolostorhoz vezet az út ami mellett elhaladva

Egy hűs és iható vizű forráshoz jutunk, és ahonnan indul egy ösvény az erdőbe

ami felvisz a korábban elhagyott útra.

Itt tovább haladva az úton a 4. pontnál van balra a már említett ösvény. HA nem térünk le rá, akkor kb 50 méterre lesz baloldalt egy telek amit magas 3 méter magas drótkerítés övez, és több mérges kutya jelzi hogy jó úton haladsz. Egyébként nem sok helyen van kutya, talán ezért is maradt ez meg bennem annyira. 

Ahogy haladunk fel le lehet látni Benitses-re, majd 

Parama-ra is

Az ugatós kutyákat alig elhagyva hamar beértem Loukata nevű kis faluba ahol néhány kanyar után a 6. pontnál egy kis templom mellett halad el a szerpentines út amely templom zsebkendőnyi (talán még a templom épületénél sem nagyobb) udvarán van a falu temetője

A templom után rögtön a 7. ponthoz értem ahol egy kis 50 méteres kitérővel egy hangulatos kiskocsmához értem. Érdemes itt tartani egy 10 perces pihenőt, és inni valami frissítőt, mert nagyon hangulatos kis hely.

 Nem nehéz kitalálni, hogy

 jobbról, Stavros felől jöttem és balra (to Pantokrator) felé kell továbbmenni.

A 8. pontról nem készítettem képet, de az igazán érdekes rész itt kezdődik, mert addig ahogy haladtam az úton kerestem egy leágazást, de majdnem elmentem mellette annyira jellegtelen szekérút volt, és hát a térképen jelzett úttól én komolyabb kinézetet vártam el. Szerencsére azonban, bár nem volt túl bizalom gerjesztő de ez volt a helyes út. Helyenként kézzel kellett széthajtani a tüskés ágakat annyira beszűkült. Aztán újra jobb lett, de látszott, hogy ez az út bizony nemhogy autóval, de még quaddal sem járható és nem is járják.

 Itt már egészen normális ösvénnyé terebélyesedett.

Aztán elértem a 9. ponthoz ahol megtréfált a térkép, mert újra murvás/betonozott  lett az út, de mivel az egyik irány úgy tűnt, hogy teljesen visszafordít oda ahonnan jöttem, én azt az ágat választottam, ami toronyiránt jónak tűnt.  Na ezért nem mentem a 12. pontig a legrövidebb úton, hanem a fekete pöttyökkel jelzett "rövidítésen", amire kb akkor jöttem rá, amikor már mindegy volt, hogy visszafordulok, vagy erre megyek. Végül is nem bántam meg a kerülőt mert gyönyörű út volt. Valahol a 10. pontnál volt ez a patak

aminek medrében a víz műanyag csövekben folyt. 

Vagy ez a kaktusz

És ami a legnegatívabb volt

szinte végig az úton százával a sörétes vadászhüvelyek. Nem elég, hogy egy helyből mészárolják szerencsétlen jószágokat, még arra is lusták, hogy a szemetet eltakarítsák maguk után. 

Pedig gyönyörű az olajfa erdő. Folyamatosan zúg a kabócák kórusa. Zsong az ember feje mégsem idegesítő, nem lehet megunni.

 Errefelé nincsenek házak. Legfeljebb az olajbogyó szüretelés idején használt bódék. Mondjuk nem túl esztétikusak, de ...

A 12 ponthoz érve újra megjelennek a civilizáció jele, házak, egy-egy autó, jobb út. Innen már el sem lehet tévedni. Ahogy felér az ember a forgalmas útra (emiatt már ritkábban is pöttyöztem) rövid időn belül meg is látja a 13. pont környékén a cél felett épült rózsaszín apartmanokat

a fénykép nem adja vissza a látványt,

és nem sokára elérjük Agios Gordios-t a célt (14. pont), ahol a zöld busz is megáll. 

A túra összességében nem nehéz. A "felesleges" (fényképezés, iszogatás a kocsmában és hasonlók) megállásokat nem számítva az 5. pontig kb. 40 perc alatt el lehet jutni, de az egész útnak ez a legmeredekebb és legfárasztóbb szakasza. Főleg azért mert szinte végig meredek és felfelé kell menni. Amikor ezen túl voltam akkor már könnyed séta volt az egész. Na jó. Itt ott volt még néhány rövid szakasz amikor felfele kellett menni, de az már semmi. A teljes utat 2 óra 45 perc alatt tettem meg kitérővel, út kereséssel és fényképezős megállóval együtt.

Én egy átlagos meleg reggel 7 órakor indultam és fél liter vizet nem ittam meg (a kocsmák ilyen korán még nincsenek nyitva erre számítani kell!), elfáradni sem fáradtam el. Az összút kb. 11 km volt a kerülővel együtt, vagyis aki szokott hegyekbe túrázni annak ez egy könnyű túra. Érdemes kipróbálni.